Az UFO-k m�rpedig nem l�teznek! – �ll�tja a tud�sok t�bbs�ge. A mi�rtre az esetek legnagyobb r�sz�ben nem kaphatunk v�laszt, hiszen egy szakember nem s�llyed le od�ig, hogy ilyen alantas t�m�kkal foglalkozzon… A nyitottabb csillag�szok viszont sohasem tartott�k elk�pzelhetetlennek, hogy m�s vil�gokon is �lhetnek �rtelmes l�nyek, de �gy gondolt�k, az�rt nem l�togathatnak el hozz�nk, mert k�ptelenek lenn�nek legyõzni a csillagk�zi t�r – esetenk�nt ak�r – t�bb milli� f�ny�vnyi t�vols�gait.

Az UFO-kutat�k m�r a kilencvenes �vek elej�n azt �ll�tott�k, hogy a kis sz�rk�k �s magas szõk�k cs�szealjai a hipert�ren kereszt�l k�zlekednek. Ekkor ker�lt be a k�ztudatba az az�ta m�r klasszikuss� v�lt t�rugr�s kifejez�s.

Az ezredfordul�ra nyilv�nval�v� v�lt, hogy a t�r szerkezete lehetõv� teszi t�ridõ alagutak kialakul�s�t, �s ezekben – elm�letileg – lehets�ges a kozmikus utaz�s, sõt az idõutaz�s is.

Az Einstein-f�le �ltal�nos relativit�selm�letnek sz�mos, a j�zan �sz sz�m�ra megh�kkentõ k�vetkezm�nye van. K�z�l�k is tal�n a legbizarrabbak az �gynevezett f�reglyukak. Olyan �tj�r�k a t�ridõben, amelyek kapcsolatot teremtenek k�t k�l�n�ll� vil�gegyetem, vagy a mi vil�gunk k�t nagyon t�voli pontja k�z�tt. Nemr�g egy orosz elm�leti fizikus olyan �tj�rhat� f�reglyukak l�tez�s�nek lehetõs�g�rõl sz�molt be, amelyek kellõen stabilak, �s el�g nagyok is ahhoz, hogy rajtuk kereszt�l ak�r intergalaktikus kapcsolatot is l�tes�ts�nk!

A f�reglyukak sz�mos paradoxonra vezetn�nek – egyebek k�z�tt lehetõv� teszik az idõutaz�st… –, ez�rt a fizikusok nagy t�bbs�ge az Einstein-f�le t�regyenletek olyan tiszt�n matematikai megold�s�nak tekinti õket, amely a val�s�gban nem l�tezhetnek. Szergej .V Krasnyikov, a pultrov�i obszervat�rium elm�leti fizikusa egy nemzetk�zi konferenci�n nemr�g olyan eredm�nyrõl sz�molt be, amely m�g ezen is t�ll�p: makroszkopikus m�retû, stabil f�reglyukak l�tez�s�nek lehetõs�g�t v�zolta fel. A kutat� szerint �p�teni m�g nem tudn�nk ilyeneket, �m kellõ �gyess�ggel a nyomukra bukkanhatn�nk a vil�gegyetemben.

Mindez t�l fantasztikus ahhoz, hogy igaz legyen? Mielõtt egy legyint�ssel elint�zn�nk, szellemi kalandnak sem utols�, hogy k�zelebbrõl megismerkedj�nk ezekkel a furcsa t�ridõalagutakkal �s az �tj�rhat� f�reglyukak ny�jtotta lehetõs�gekkel.



a megg�rb�lt t�ridõ

Az Einstein-f�le �ltal�nos relativit�selm�let szerint a t�ridõ nem �nmag�ban adott, az anyagt�l f�ggetlen�l l�tezõ dolog, hanem szerkezet�t a benne l�võ anyag hat�rozza meg. Az elm�let sz�mûzi a t�megek k�zt hat� gravit�ci�s erõt, �s a testek mozg�s�t a t�megek (az anyag eloszl�sa) �ltal megg�rb�tett t�ridõben lehets�ges szabad mozg�sokkal �rja le. Egy hagyom�nyosnak tekinthetõ hasonlat a t�ridõt kifesz�tett gumilepedõvel szeml�lteti, amely a bel�je helyezett t�megek alatt t�bb�-kev�sb� behorpad, a testek pedig az �gy kialakul�, gravit�ci�s g�dr�kkel teli t�ridõben �gy mozognak, mint az elgur�tott goly�k.

A t�megektõl t�vol, ahol a t�ridõ gyakorlatilag s�knak tekinthetõ, a goly� egyenesen gurul, m�g a t�megek k�zel�ben p�ly�ja elg�rb�l. Megfelelõ sebess�g eset�n a goly� a g�d�r lejtõj�n k�rbefut� k�rp�ly�ra is �llhat, �gy alakulnak ki p�ld�ul a Naprendszer stabil bolyg�p�ly�i. Ha a goly� sebess�ge ehhez kev�s, akkor bezuhan a g�d�rbe.

Az �ltal�nos relativit�selm�letben a t�megek t�ridõ g�rb�tõ hat�s�t az Einstein-f�le t�regyenletek adj�k meg. M�r 1916-ban, k�zvetlen�l azut�n, hogy Einstein k�zz�tette õket, Karl Schwarzschild n�met csillag�sz megtal�lta a t�regyenletek elsõ, matematikailag szigor�an pontos megold�s�t egy g�mbszimmetrikus, nem forg� test eset�ben. Csaknem m�sf�l �vtized m�lva, amikor Einstein �s Nathan Rosen nagyon gondosan megvizsg�lta a Schwarzschild-megold�st, megr�z� felfedez�st tettek.

Eredm�ny�k meg�rt�s�hez n�zz�nk egy csillagot, amely m�r minden nukle�ris t�zelõanyag�t elfogyasztotta, s gravit�ci�s �sszeoml�sba kezdett. A kollapszus sor�n a csillag k�r�l a t�ridõ egyre g�rb�ltebb� v�lik.



csillagkapuk

Ha az �sszeroskad� csillag t�mege t�bbsz�r�sen meghaladja a Nap�t, akkor az �sszeh�z�d�s addig folytat�dik, m�g a lyuk �tm�rõje null�ra nem zsugorodik, s az anyagsûrûs�g �s vele a t�ridõ g�rb�lete v�gtelenre nõ. A t�ridõben �gy kialakul� szingularit�s az �gynevezett fekete lyuk, amely minden bel�je ker�lõ anyagot v�gleg elnyel (m�g a f�nyt is). A fekete lyukhoz k�zeledõ anyag akkor tûnik el a vil�gb�l, amikor �tl�pi az �gynevezett esem�nyhorizontot: ez az a fel�let, amelyen bel�lrõl m�r lehetetlen kapcsolatot teremteni a k�lvil�ggal. Ez legfeljebb a f�ny�n�l nagyobb sebess�ggel volna lehets�ges, az viszont – szint�n a relativit�selm�let szerint – nem l�phetõ �t. Gumilepedõs hasonlatunkhoz visszat�rve mindez olyan, mintha a lepedõ anyaga nem volna t�k�leteses rugalmas, �s a t�l nagy terhel�s hat�s�ra kilyukadna.

Az igaz�n megr�z� felismer�s azonban m�g h�travan. Matematikailag ugyanis a megold�s itt kor�ntsem �r v�get: a szingularit�son �tl�pve a t�r g�rb�lete �jra cs�kkenni kezd, �s az egyre �bl�s�dõ csõ v�g�l �jra kiny�lik. Enn�l a ny�l�sn�l azonban �ppen a ford�tottja t�rt�nik mindannak, amit a fekete lyukn�l l�thattunk, mivel itt az anyag csakis kifel� �ramlik: feh�r lyuk j�n l�tre, amelynek tork�b�l �lland�an anyag �s energia l�vell ki. Az �gy kialakul� bonyolult geometri�j� szerkezet a f�reglyuk, m�s n�ven Einstein–Rosen-h�d. De mit kapcsol �ssze ez a h�d? Matematikailag k�t lehetõs�g k�n�lkozik: k�t k�l�n�ll� vil�got vagy egyazon vil�g k�t t�vol esõ tartom�ny�t. �gy l�tsz�lag nincs akad�lya annak, hogy egy ilyen f�reglyukon �t hipp-hopp, �tcs�sszunk a vil�g egyik pontj�b�l egy t�voli m�sikba. Szerencs�re van egy b�kkenõ: ahhoz, hogy ezt megtegy�k, kereszt�l kell haladnunk a szingularit�son, azaz a t�ridõ v�gtelen g�rb�letû �s anyagsûrûs�gû tartom�ny�n, ami �hatatlanul v�gzetes k�vetkezm�nyekkel j�rna. (Tegy�k hozz�, nem csak ez a baj. Gondosabb elemz�ssel kimutathat�: a szingularit�s olyan term�szetû, hogy ezt az utat nemhogy egy ûrhaj�s, hanem m�g egy klasszikus elemi r�szecske sem tehetn� meg, ehhez ugyanis bizonyos szakaszokon a f�ny�t meghalad� sebess�ggel kellene haladnia.)

De vajon l�tezik-e mindez a val�s�gban? Nos, a fekete lyukak l�tez�s�t az eddig felhalmozott bizony�t�kok t�kr�ben ma m�r szinte senki sem vonja k�ts�gbe, sõt, a leg�jabb r�ntgenmûholdak t�zetesen vizsg�lj�k a k�zvetlen k�rnyezet�kben v�gbemenõ folyamatokat. Feh�r lyukak jelenl�t�re azonban egyelõre nincs semmif�le bizony�t�k.



A MINDENS�G �TJ�R�I

A hozz��rtõk sz�m�ra egy�rtelmû eligazod�st ny�jt� �br�zol�s, az �gynevezett Penrose-diagram. Ez egy k�l�nleges t�ridõ-t�rk�p, amelyen nyomon k�vethetõ a forg� fekete lyuk esem�nyhorizontj�n bel�lre zuhan� ûrhaj�s tov�bbi sorsa.

1985-ben sz�letett egy olyan megold�st, amelyben megker�lhetõ a szingularit�s, s az utaz�t nem �ri utol balj�s v�gzete. �rdekess�gk�nt idek�v�nkozik, hogy a kutat� bar�tj�nak �s professzort�rs�nak, Carl Sagannak a k�r�s�re l�tott a munk�hoz, akinek Kapcsolat c�mû mûv�ben a hõsnõnek (a megfilmes�tett v�ltozatban Jodie Foster j�tszotta) egy t�ridõalag�ton �tsuhan� kabinban kell eljutnia a F�ldrõl a Vega csillag rendszer�be.

A Thorne �ltal tal�lt �tj�rhat� f�reglyuknak csup�n egyetlen sz�ps�ghib�ja volt: ahhoz, hogy a bej�ratai stabilan nyitva maradjanak, a belsej�ben negat�v energiasûrûs�gû anyagnak kellett lennie, amely negat�v t�ridõ-g�rb�letet hoz l�tre, s p�ld�ul a f�nyt nem maga fel�, hanem �ppen az ellenkezõ ir�nyba g�rb�ti. Ilyen egzotikus anyag egyelõre nem ismeretes, b�r az elektrom�gneses t�r v�kuumfluktu�ci�iban �tmenetileg n�ha kialakul eff�le �llapot.

K�rd�s, hogy ha felfedezn�nk �s net�n elõ is �ll�tan�nk ilyen egzotikus anyagot, akkor �p�thetn�nk-e �tj�rhat� f�reglyukat. Megold�st a kvantumfizika �g�r. A f�reglyuk fenntart�s�hoz �s felpump�l�shoz sz�ks�ges egzotikus anyagot ugyanis maga a f�reglyuk is l�trehozhatja, pontosabban a k�r�l�tte kialakul�, negat�v g�rb�letû t�ridõ-szerkezet v�kuumfluktu�ci�i termelhetik egy �nmag�t erõs�tõ folyamatban. Eszerint teh�t van lehetõs�g �tj�rhat� f�reglyuk kialakul�s�ra.



kozmikus idõg�p

Ha viszont l�tezhet el�g nagy m�retû, �tj�rhat� f�reglyuk, akkor az idõg�pk�nt mûk�dhet. Gondolatk�s�rlete nyom�n k�pzelj�k el, hogy a f�reglyuk egyik sz�ja a nappalinkban, a m�sik pedig mondjuk, a kertben �ll� ûrhaj�ban van, amellyel feles�g�nk, kisebb ûrutaz�sra indul. Az ûrhaj�t relativisztikus sebess�gre gyors�tja, majd egynapnyi utaz�s ut�n visszafordul, s �jabb egy nap eltelt�vel h�z kertj�ben landol. A kettõj�ket �sszek�tõ f�reglyukon �tn�zve azonnal l�thatjuk ezt, �s a kertbe siet�nk, hogy �dv�z�lj�k feles�g�nket. Igen �m, de az ûrhaj�t nem tal�lja ott! Kedves�nk �r�ja ugyanis az ûrhaj�ban a relativisztikus sebess�g miatt sokkal lass�bb �temben j�r, s a n�la eltelt 2 nap a mi �r�nk szerint 5 �v. Teh�t csak 5 �v m�lva tal�ljuk a kertben az ûrhaj�t �s feles�g�nket – aki ek�zben szinte semmit, vagyis mind�ssze k�t napot �regedett). Az utaz�s kezdet�tõl a befejez�sig a lyuk egyik sz�j�n�l k�t nap, a m�sikn�l �t �v telt el, mik�zben a lyukon kereszt�l b�rmikor �tb�jhatnak egym�shoz, azaz �t �ven bel�l tetszõlegesen ugr�lhatnak az idõben! Hogy ez k�sz õr�let? Igen, egyike azoknak a k�ptelen idõparadoxonoknak, amelyeket nagyon j�l ismer�nk a tudom�nyos-fantasztikus irodalomb�l.

Amikor kider�lt, hogy az �tj�rhat� f�reglyuk elvben megteremten� az idõutaz�s lehetõs�g�t, azonnal keresni kezdt�k, milyen fizikai t�rv�ny l�phetne k�zbe, amely megakad�lyozn� az idõg�p mûk�dtet�s�t. Olyan mechanizmust kerestek, amely sz�trombolja a f�reglyukat, m�g mielõtt az mûk�d�sbe l�pne. Az eredm�ny azonban meglehetõsen sov�ny volt, s csup�n azt a lehetõs�get hagyta, hogy bizonyos kvantumgravit�ci�s v�kuumfluktu�ci�k annyira f�lerõs�dhetnek, hogy lerombolj�k a f�reglyukat. A kvantumgravit�ci� elm�lete viszont egyelõre annyira kidolgozatlan, hogy az erre alapozott �rvel�s nem t�l meggyõzõ.

Mindebbõl �gy tûnik, a fizika t�rv�nyei lehetõv� teszik olyan f�reglyuk kialakul�s�t, amelyen kereszt�l idõg�pet mûk�dtethet�nk. Annyit az�rt vegy�nk �szre, hogy ez az idõg�p, legal�bbis az egyik ir�nyban, csak korl�tozott utaz�st tesz lehetõv�: az idõg�p megalkot�sa elõtti idõkbe m�g �gy sem juthatn�nk vissza. �gy az a paradoxon, hogy az idõben visszaugorva az idõg�p feltal�l�ja meg�li �nmag�t, m�g mielõtt a g�pet feltal�ln�, itt nem alakul ki. �rott t�rt�nelm�nket teh�t – legal�bbis az elsõ idõg�p elõtti korokra –- nem kell �t�rni. Ez azonban legfeljebb a t�rt�n�szek sz�m�ra lehet megnyugtat�...

A fizikus, ha v�gk�pp nem tud megbirk�zni egy ellentmond�ssal, elõbb-ut�bb fel�ll�t egy olyan �ltal�nos elvet, amely lehetetlenn� teszi az ellentmond�s megval�sul�s�t. J� p�lda erre a termodinamika m�sodik fõt�tele, amely egyik megfogalmaz�s�ban a m�sodfaj� �r�kmozg� (perpetuum mobile) meg�p�thetetlens�g�t mondja ki. (Ez, persze, nem akad�lyozza meg a lelkes feltal�l�kat abban, hogy �jabb �s �jabb �r�kmozg�k �tlet�vel �lljanak elõ...) Vajon nem lehetne ennek mint�j�ra azt is kimondani, hogy m�rpedig idõg�p nem �p�thetõ? Ez az axi�ma egy csap�sra megoldan� a probl�m�t, r�ad�sul olyan �ltal�nos rendezõelvv� v�lhatna, amely seg�tene kirost�lni a m�sk�pp ki nem z�rhat�, de ellentmond�sra, paradoxonra vezetõ lehetõs�geket. Itt nem csup�n az idõutaz�sra kell gondolnunk, hanem sz�mos, m�g kiforratlan r�szecskefizikai �s kozmol�giai modellre, nem is sz�lva a kvantumgravit�ci� elm�let�nek teljesen ingov�nyos ter�let�rõl.

Kimondhat� ilyen elv. Nem l�tezhetne a term�szettudom�ny (sõt ember sem!), s teljes k�oszba fulladna a vil�g, ha nem �rv�nyes�lne benne az oks�g elve. Minden eddigi tapasztalat arra mutat (�s ezt bizonyos sz�m�t�sok is al�t�masztj�k), hogy a vil�gegyetemben mûk�dik egy �ltal�nos �rv�nyû t�rv�nyszerûs�g, az �gynevezett kronol�giav�delmi elv. Ez, mik�nt a neve is mutatja, sosem engedi felborulni a dolgok ok-okozati sorrendj�t. Ha valakit net�n a tudom�ny minden eddig felgy�lemlett tapasztalata sem gyõz meg errõl, akkor m�r csup�n Stephen Hawkingnak, korunk legnagyobb �lõ kozmol�gus�nak szellemes �rvel�s�re hivatkozhatunk. Szerinte ugyanis mi sem bizony�tja jobban ennek az elvnek az �rv�nyes�l�s�t, mint az a t�ny, hogy eddig m�g nem �z�nl�tt el benn�nket a j�võbõl �rkezõ turist�k hada...