A szörnyet először 1764-júniusában egy pásztorlány pillantotta meg mikor éppen állatait legeltette az erdő szélén található mezőn. A rémisztő teremtmény észrevette a lányt és üldözőbe vette az erdőben,ám a lánynak csodával határos módon sikerült megmenekülnie és amikor visszatért a faluba elmesélte a vele történteket. Elmondta hogy a lény tehén nagyságú,farkasra emlékeztető volt,amelynek hátán csíkos minta volt megfigyelhető. Csíkos mintázatú,vörhenyes bundájának végén bozontos farka volt,akár az oroszláné,feje egy agárra hasonlított. Hosszú koponyájában tűhegyes fogak sorakoztak,a szeme pedig parázsként izzott. A lány mint korábban mesélte : futott,menekült az őt üldöző vérengző fenevad elől árkon-bokron keresztül,és nagy szerencséje volt,hogy megmenekült. A szörny bár gyorsan futott,nem érte utol a szegény lányt. A támadások azonban folytatódtak,és a szörny óriási pusztításba kezdett. Hamarosan az első áldozatokat,pontosabban azok maradványait is megtalálták,majd amikor a falubeliek tanúi voltak amint a szörny megtámadott és magával vonszolt az erdőbe egy fiatal lányt már biztosak voltak abban,hogy a fenyegetés halálosan komoly. Néhány gyermek aki látta a fenevadat azt mesélte,hogy szökellve járt mint a hegyi kecskék,egy öregember pedig aki látta a lényt a tyúkólak körül ólálkodni azt mondta,hogy a bestia két lábon járt és a nevetése olyan volt akár egy emberé. A tartomány püspöke az egész cirkuszt Isten büntetéseként értékelte,míg a lakosság a királyhoz fordult segítségért,aki természetes módon vette a francia közvélemény intését. XV. Lajos francia király - látva hogy a tartomány lakossága tehetetlen a bestiával szemben – nagy számú katonaságot küldött ki a szörny megölésére. Francia katonák százai és feldühödött parasztok ezrei nyomultak be ezután az erdőbe,és eredtek a szörny nyomába. Kezdetben azt hitték,hogy egy óriási farkassal van dolguk és az útjukba kerülő farkasok százait mészárolták le. De később bebizonyosodott ,hogy az a valami egészen más. A sűrű erdőbe benyomuló katonák és önkéntes parasztok több napig keresték és üldözték a Geavudani rémet,mire eredményt értek el. Óriási hajtóvadászat kezdődött kutyákkal felszerelkezve… A sokak által valami sárkánynak vélt rémet a katonáknak a nyomok alapján sikerült becserkésznie és már majdnem el is fogták,amikor a rém üldözőire támadt. Ám egy katonának a harc hevében sikerült megsebesítenie a vérengző bestiát,amely ezután a sűrű erdőbe menekült. A hajsza véget ért,a katonák és a parasztok ünnepelték győzelmüket. Esti mulatság,tánc,dobpergés és borivászat kezdődött. Azt hitték,hogy a megsebesített állat valahol kimúlt az erdőben. Pár hónapig nem is voltak támadások a környéken,legfeljebb csak egy-egy farkas vagy róka bukkant fel,de semmi egyéb… A szörny azonban nem pusztult el. Egyik éjjel ismét támadásba lendült és ezúttal áldozatául esett három szerencsétlen nő. A fejüket leszabta,a testüket pedig kibelezte. Az elkövetkezendő három évben nem volt olyan keleti francia tartomány ahol ne következtek volna be szörny-támadások. 1767 közepére már csak nem 68 gyermek,15 asszony és 6 férfi áldozatot írtak a gyilkos bestia számlájára. Hiába tartottak a helyiek és a katonák többször hajtóvadászatot,a lény mindig kicsúszott a kezeik alól. A nemesség már annyira felbőszült volt,hogy ők is fegyvert fogtak,belevetették magukat az erdőbe és csaknem minden vadat elpusztítottak ami az útjukba került. A gyilkosságok azonban tovább folytatódtak… A király ekkor elrendelte,hogy hivassák be a palotába az ország egyik legjobb farkasvadászát ,és kérjék tőle,hogy eredjen a szörny nyomába,és ölje meg. A rémületnek hamarosan vége lett: Egy bizonyos Jean Chastel vette üldözőbe a szörnyet az erdőben,és hosszú napok harca után végre sikerült egy ezüstgolyóval leterítenie. Az embernél is nagyobb lény azonban nem hasonlított egyetlen ismert állatfajra sem,de megállapították hogy az erős testfelépítésű,hímnemű állat hátán sörény fut végig egészen a bojtos faráig. Bőre és szőrzete olyan akár a vadkanoké,még a lándzsa hegye is nehezen döfte keresztül,és valóban emberevő ragadozó volt. Amikor felboncolták gyomrában még egy kisgyermek maradványait is megtalálták. Az azonosítatlan lényt megpróbálták preparálni,de bomlásnak indult. A szörny trófeájáért beígért jutalom fejében azonban még elvitték a tetemet a Versailles-i palotába,a királyi udvarba,ahol megmutatták az uralkodónak majd eltemették. A gyilkosságok tehát véget értek,a rémet pedig megölték. De tényleg csak ez az egy példány kószált a francia erdőkben akkoriban ? Feljegyzések maradtak fenn arról,hogy a hím szörnyetegnek volt egy párja is,egy nőstény rém – állítólag azonban ezt is leterítették a későbbi évek során - állítólag…