"Ez tal�n nem is egy k�s�rtett�rt�net, de nem tudom hov� besorolni.

Ez az incidens velem t�rt�nt a tavaszi szemeszterben 1993-ban, mialatt a Wyoming-i egyetemen tanultam a "t�rt�nelmi Laramie"-n. Ez igaz, �s ezt az �lm�nyemet eddig m�g csak egy oszt�lyt�rsammal osztottam meg.

  Akkor a Crane Hall-ban laktam, a m�sodik emeleten, a 217-es szob�ban. M�r janu�r k�zep�n, a szemeszter elej�n elfoglaltam ezt a szob�t. Ez a szoba kicsi volt, piros t�gl�b�l k�sz�lt �s volt egy nagy nyugatra n�z� ablaka. Dobtam egy sz�nyeget a padl�ra �s n�h�ny posztert a falra,�s k�sz a tipikus amerikai szoba. A l�gk�r unalmas volt �s a szemeszter nagyobb r�sze mindenf�le izgalom n�lk�l lezajlott, �m ez csak az utols� p�r h�tig tartott.

H�ton fekve aludtam, mikor k�t ujjat �reztem, ami az �llamt�l indult le a torkomig, majd a kulcscsontomig. A nyom�s el�g er�s volt ahhoz, hogy a k�rm�k v�gig karmoljanak. Abban a pillanatban fel�bredtem �s a k�z t�volabb h�z�dott. Mivel az ablakon olyan red�ny volt, ami mindig beengedte a kinti f�nyeket, a szoba meglehet�sen vil�gos volt. Egy pillanatig csak fek�dtem a plafont b�mulva, �s arra gondoltam, hogy csak �lmodtam. Majd k�r�ln�ztem, a falt�l az �gyam l�b�ig, a f�nyt r�mz�d�t� ablakt�l a bal oldalamn�l t�rdel� idegen f�rfiig.

A f�rfi l�tsz�lag engem n�zett, mintha azt v�rn�, mit fogok tenni. El�g szil�rdnak t�nt, fekete ruh�t viselt, �s szokatlanul s�padt volt. Egy idegen volt a szob�mban, �s nagyon megijedtem. Gondolkod�s n�lk�l az �gy jobb oldal�ra gurultam, felkapcsoltam egy l�mp�t, �s mikor h�tra n�ztem, senki sem volt ott. Megk�nnyebb�lve lekapcsoltam a l�mp�t, �s ism�t �lomnak hittem az eg�szet. Azonban amint a fejem le�rt a p�rn�ra, a szemeim t�gra ny�ltak �s azonnal fel�ltem, hogy felkapcsoljam a l�mp�t. Mert az agyamban egy k�rd�s fogalmaz�dott: "Ha csup�n �lom volt, hogyan j�tt �s mi�rt nem l�ttam tiszt�n a szoba t�bbi r�sz�t?" Igazi volt. Mert amit nem mondtam, hogy r�vidl�t� vagyok egy szemtengelyferd�l�s miatt. Nem l�tok tiszt�n 8 h�velykn�l t�volabb, de amikor �lmodom, az teljesen tiszta. Mikor fel�bredtem, a plafon, a falak, az idegen mind hom�lyosak voltak. Nem volt rajtam a szem�vegem, nem �lmodtam, mert nem l�ttam tiszt�n. S�t�t ruh�t viselt, �s egyed�l azt nem tudom, hogy ing volt vagy kab�t. S�padt volt, �s vagy kopasz volt, vagy vil�gos sz�ke. �s a szemei k�t fekete hom�lyos folt volt az arc�n. Megr�m�ltem, de �rdekes m�don el�g nyugodt voltam k�zel 20 percig, mert �reztem hogy nem akar b�ntani, val�j�ban �gy �reztem, hogy sajn�lja."

Siker�lt f�lretennem a dolgokat a k�vetkez� k�t h�tig, h�rom nappal az iskola befejezt�ig. A szomsz�domnak, Kim-nek seg�tettem, aki a folyos� t�loldal�n lakott. Kim-mel a francia levelez�t�rs�r�l, a m�sodik vil�gh�bor�r�l, a nagyapj�r�l besz�lgett�nk, majd egyszercsak elcsendesedett a besz�lget�s. Akkor Kim megk�rdezte, mit gondolok a szob�mr�l. Azt mondtam, hogy minden rendben, mire � �sszer�ncolta a homlok�t, �s azt mondta, hogy "�! �n ut�lom azt a szob�t! Nem tudok el�g gyorsan kij�nni onnan, �s m�g el�tte sem szeretek els�t�lni." Akkor egy pillanatig csak egym�st b�multuk. El�g k�l�n�s l�tv�nyt ny�jthattam, mert azt mondta ut�na, hogy "Szerintem te is �gy gondolod." Igent mondtam, �s Kim elmes�lte a t�rt�net�t.

Mikor Kim el�sz�r j�tt az egyetemre, �gy m�sf�l �vvel ezel�tt, a 217-es szob�t v�lasztotta. A szemeszter k�zep�n�l fel�bredt egy �jjel, mert l�p�seket hallott a padl�n (a padl� cser�pb�l volt, �s nem volt sz�nyege, mint nekem.). A szob�ja k�zep�n �llva mintha egy k�pet n�zett volna ijedten, ott �llt egy magas f�rfi fekete ruh�ban. Kopasz volt, hossz� hegyes orra �s fekete szeme, amivel �t figyelte, mintha meglepte volna, majd fel� s�t�lt. Meg�llt, n�zte hogy mit fog most tenni. Kim felkapcsolta a villanyt, �s abban a pillanatban mikor f�ny lepte be a szob�t, a f�rfi elt�nt. Kim k�s�bb felh�vta a bar�tj�t, �th�vta tv-t n�zni, mert nem tudott ut�na elaludni. Csak �ltem ott mikor Kim megk�rdezte, mi t�rt�nt. Azt mondtam, hogy hozz�m�rt. Sokkot kaptam, �s p�r percig tartott, m�g �sszeszedtem a gondolataim, miel�tt mondan�k valamit. "Ki �?" K�rdezte Kim. Mindketten tudni akartuk, de nem tudtunk r�j�nni. A koll�giumnak nincs bizarr t�rt�nelme, �s senkit sem zaklattak ezel�tt. Ez a f�rfi ny�lv�n nem egy tanul� volt, �s mikor Kim-mel �sszehasonl�tottuk a t�rt�neteinket, egyet�rtett�nk abban, hogy nem a szob�hoz k�t�tt l�lek. �gy l�tszik hogy j�n-megy, ahogy kedve tartja. Azt hissz�k, hogy ny�lv�n kommunik�lni akart vel�nk, hogy k�v�ncsi, mag�nyos, �s a 217-es szoba egy meg�ll� az utaz�sai sor�n. Mindketten zavar�nak tal�ltuk a helyzetet, de ha �jra tal�lkozn�k ezzel az idegennel, nem lenn�k meglepve."

Submitted From: Dixie Matlack, Wyoming USA