"32 évvel ezelőtt történt. Tizenhat éves voltam és épp akkor költöztünk a Cseresznye utcába, Arizonában. Kimerültem az új otthonunkba való bútorszállításban, ami egy régi vályogtégla stílusú ház volt, valószínűleg a XX. században építették. Emlékszem, milyen boldog voltam, amikor végre megkaptam az új szobám, egy kijárati ajtóval, ami azt jelentette nekem, hogy ki-be járkálhatok, amikor csak akarok. De az első estén az új házunkban nem mentem sehova. Túlságosan elfáradtam a költözésben. Majdnem azonnal elaludtam. Később azon az estén, úgy éreztem, valami mászik rajtam. Egy rovar, gondoltam, és agyon akartam csapni. Pókszerű gyorsaságú volt, mindig folyamatosan csiklandozott a testemen. Ismételten lecsaptam. Miután ütögettem magam, teljesen felébredtem, a pókszerű érzés megállt. Kinéztem a párna felett, és megláttam az ébresztőórát. Percre, és másodpercre pontosan éjfél volt. A fejem elkezdett keringeni, a szemeimet a folyósóra irányítottam. Úgy éreztem, valami mozog a szobában. Valami jelenléte felém indult, de nem volt ott semmi. A szemeim követték, amíg megállt az ágyam lábánál. A fejem újra a folyosó felé fordult, és más jelenlétet éreztem, ami az ágyam széléhez közelített, és az első látogató mellett telepedett le. Ötször történt meg, amíg az ágyamat körül nem vették ezek a láthatatlan jelenségek. Hirtelen, egy hangos dörrenés, mintha ököllel ütötték volna meg a kijárati ajtót a hálószobában. Gondolkodás nélkül felugrottam, és kinyitottam az ajtót, de senki nem volt ott-nem lehetett kő, amit az ajtóhoz vágtak. Az éjjelt megpróbáltam átaludni két széken a testvérem szobájában.

Másnap reggel, azon tűnődtem, hogy nem képzeltem mindezt. Talán a pókszerű ébresztő csak idegek voltak. Talán összetévesztettem a tetőgerenda hangját az ajtón való kopogással. Sokkal könnyebb lenne élni az új házban, ha meggyőzném magam, hogy csak rosszul értelmeztem azt, ami történt. De Wayne bemutatkozott reggelinél. Mielőtt egy szót szóltam volna neki, elmondta mi történt vele előző éjjel. Az utca túloldalán lakott és egy szobát bérelt egy idősebb hölgytől. Csak ők ketten laktak abban a házban. Azt mondta, hogy pontosan egy óra körül valami csúszósat érzett magán, és ezt követte egy hangos dörömbölés az ajtaján (mint a bejárati ajtón). Kiugrott az ágyból és kinyitotta az ajtót, kb. ugyanakkor, amikor a háziasszonya is kinyitotta az ő ajtaját. Mindketten megijedtek, de a nő úgy tűnt, hogy érti a helyzetet. Azt mondta, hogy szokatlan dolgok történnek a Cseresznye utcában. Azt mondta, hogy egyszer a bejárati ajtó kilincse le-föl mozog, mintha valaki be akarna jönni. Mert a bejárati ajtó mélyítve volt, így ki tudott nézni az ablakon, és megláthatott bárkit, ki áll az ajtónál. Ebben az esetben, senki nem volt kint-még akkor is, ha az ajtó kilincse mozgott le-föl, mintha valami, vagy valaki be akarna menni.

Amikor Wayne elmondta a történetét, elkábultam - és örültem, hogy először nekem mondta el a történetét. Elmeséltem neki, mi történt velem, és hozzátettem: "Ó igen, ez történt", ez meglepő volt. Ahogy lenni szokott, az emlékezete elhomályosult a történtek után, az esemény alatt mindig élén volt a fantáziája, minden részletben. Nem tudok semmi jelentőset, csak annyit, hogy a Cseresznye utcában, Arizonában, szellemek vannak, vagy voltak."

Ron Sparks, Ohio, USA